A Japán kerámiákról és azok készítéséről számol be nekünk.
Fehér, szemcsés (samottos) agyagból készülnek, amely jól tartja a hőt, így sokáig lehet kortyolgatni belőle. Az aljára spirális vezető bemélyedés kerül, mely az utolsó cseppeket is összegyüjti. A raku technika ma reneszánszát éli, utánozhatatlan színhatásai miatt. Az is ritkaság és nagy szerencse egyben a mai világban, hogy tömeggyártásra nem alkalmas, mivel a máz két ugyanolyan darabon sem lesz egyforma. Eredetileg kizárólag a teaszertartás kellékei készültek így, méghozzá csakis a császári család tagjainak, késöbb már a nemesség körében is elterjedt, a császári család ajándéka képpen. A máz redukciós folyamat miatt lesz szivárvány-fémes színű, a kémiai folyamatot olyan sok tényező befolyásolja, hogy szinte irányíthatatlan, ezért nem készülhet két ugyanolyan darab.
Ez által történik a redukciós folyamat, vagyis emiatt változik meg a máz színe. A szín régen illet a benne felszolgálandó teához, úgy hogy szépen kiemelte annak színét. Sötét teákhoz világos, meleg árnyalat illet, zöldhöz vajszínű, vagy hideg árnyalat, világoshoz pedig sötétebb, kormos hatású. Voltak olyan mesterek, akik 7-8 hajszálvékony mázréteget égettek egymás után a tárgyra, ezzel érve el különleges hatást. Ez tehát valóban a ráérő ídő élvezete volt, mind a készítőnek, mind a használónak. Köszönöm, hogy velem tartottak ebben a kis időutazásban, remélem tudtam olyan érdekes témával szolgálni, amely segít megérteni a japánok életszemléletét és a szépséghez, művészethez való páratlan hozzáállásukat.