A képek és a nézői megnyilatkozások megítélése minden kultúrában másképpen volt ellentmondásos. Egyetlen dolgot nem lehetett vitatni: mind a debütálás, mind a megjelenések óriási érdeklődést keltettek. Az érzelmi viharok hullámai a grafikákon, festményeken, fotókon megszólaló testek apoteózisát hasonlóképpen morajlották, mint a megbotránkozással, erkölcsi károkozással és az intimitás meggyalázásával kapcsolatos hangokat. A hetvenes években készült fekete-fehér és késöbb a színes felvételek nem azért váltottak ki ellenálást mintha szemérmetlenül mutatták volna be a meztelen nőiséget, hanem mert egyáltalán, sőt országosan be merték mutatni őket. Ezek a "plein air", "atelier- fotók, illetve különféle tecnikai beavatkozással absztraháló kisérletek adják az újkori kezdeteket. Mindemellett, ha fogalmazhatok így, /nem sértve semilyen hít béli elkötelezetséget/, amolyan hittérítők ők, a fényképen, a rajzon, a festményen művészien ábrázolható meztelenségbe joggal vethető hit tolmácsolói. Örülhetünk hát minden nívósan és érdekesen készített alkotásnak. Tehát ezen " hittérítőinknek". Remélve közben, hogy az ilyen grafikák, fotók, festményektől ódzkodó néző-, és közönségréteg tagjai közül egyre többen fognak majd belső polémiába szállni előítéleteikkel, hogy végül is a művészi meztelenségben fellelhető vonzó mozzanatokra, a nőiségre, tisztaságra, üdeségre szavazzanak. A kegyetlen időbeli meghatározottsága miatt /viszonylag/ hamar tovatűnő NŐI SZÉPSÉGRE!